Betegségek

Ezen az oldalon néhány olyan betegséggel, (bronchitis, asztma, krupp (laryngitis), COPD) tüneteivel, jellemzőivel kívánjuk megismertetni melyek kezelésénél elengedhetetlen az inhaláció alkalmazása.

Bronchitis chronica

Megnevezésének szinonímái:

• Bronchitis chronica
• Chronic bronchitis
• Idült hörghurut
• Krónikus bronchitis
• Krónikus simplex bronchitis
• Simple chronic bronchitis
• Mucopurulent chronic bronchitis
• Idült obstruktív bronchitis

Gyakoribb panaszok, tünetek:

Elesettség, fáradékonyság, étvágytalanság, bűzös köpet, kellemetlen szagú lehelet, fogyás, mellkasi fájdalom köhögés során, apró, száraz köhécselés, húzó jellegű köhögés, krónikus köhögés, ami fekvő helyzetben fokozódik, köhögés tapadós, köpetürítéssel, köhögés terhelés kapcsán, köhögési roham, produktív köhögés

Tekintse meg bemutató filmünket

Asztma

Megnevezésének szinonímái:

• Asthma
• Asthma brochiale

Gyakoribb panaszok, tünetek:

Szegycsont mögötti nyomásérzés, nyugalomban jelentkező nehézlégzés, rohamszerűen jelentkező nehézlégzés, éjszakai nehézlégzéses periódusok, improduktív köhögés, köhögési roham, szapora szívverés, szapora, kapkodó légvétel.

Korunk e népbetegségével Dr. Ernaky Hajna tollából egy kicsit bővebben foglalkozunk.

Tekintse meg bemutató filmünket

Kialakulása, okai

Az asztmás betegek esetében a légúti obstrukció, azaz a hörgők szűkülete több tényező együttes hatására jön létre. A betegség kialakulásában a hörgök falában lévő simaizomzat görcse, a fokozott nyáktermelődés, a légúti nyálkahártya ödémája, illetve a sérült nyálkahártya leválása egyaránt szerepet játszanak. Az asztmás betegekre a légutak külső ingerekre történő túlzott reakciója, ún. hiperreaktivitása jellemző, amely a kis hörgők falában lévős simaizom összehúzódásához vezet. Utóbbi okozza a hörgők szűkületét, és a következményes légzési nehézséget.

Korábban a betegségben az elsődleges szerepet a simaizom összehúzódásnak tulajdonították. Ma már ismert, hogy elsődleges szerepe a gyulladásos folyamatnak, illetve e folyamatban szerepet játszó sejteknek, és az általuk termelt, reakciót kiváltó anyagoknak (mediátoroknak) van. A gyulladás fokozza a hörgőszűkület kialakulásának kockázatát és a nyákképződést is.

Az asztma kialakulásában jelentős szerep jut az allergiás folyamatoknak. Az allergiás reakció során gyulladáskeltő anyagok szabadulnak fel, melyek hörgőgyulladást okoznak, következményes hörgőszűkülettel. A betegség súlyossága, illetve a betegek gyógyszerigénye a gyulladás súlyosságával arányos. A leggyakoribb kiváltó allergének közé tartoznak a pollenek, az állati eredetű anyagok (szőr, toll, poratka, illetve annak ürüléke), gyógyszerek, vegyszerek (pl. hígító, benzin), valamint egyes élelmiszerek (tej, tojás, liszt). Azonban nem csak allergiás eredetű tényezők válthatnak ki asztmás rohamot. A tüneteket bizonyos gázok (szmog, dohányfüst, stb.) belégzése, egyes vírusfertőzések, fizikai megterhelés, illetve lelki tényezők, mint például a szorongás és a stressz ugyancsak provokálhatják.

Az utóbbi időben kimutatták, hogy a betegség kialakulása a környezeti hatásokon kívül, örökletes tényezőkkel is összefügg. Azoknál, akiknek a családjában előfordul allergiás betegség, illetve asztma, gyakrabban lehet számítani asztmás megbetegedés kialakulására.

Tünetei, felismerése

A betegség gyermek- és felnőttkorban egyaránt jelentkezhet. Gyermekkorban főleg kisgyermekeknél vírusfertőzések kapcsán észlelünk hörgőgyulladást, amely következményesen hörgőszűkületet okoz, kifejezett nehézlégzéssel. Ezek a panaszok többnyire az őszi-téli időszakban jelentkeznek, az életkor előrehaladtával egyre ritkábban. Általában kisiskolás korban meg is szűnnek a panaszok. A tünetek súlyossága betegenként, és rohamonként változik, a rohamok gyakorisága is igen eltérő lehet.

A rohamok alatt kialakuló légúti szűkület a tüdőben zajló gázcsere romlásához vezet, amit a betegek légszomjként élnek meg. A légzésszám emelkedése figyelhető meg. A roham kezdetén köhögés jelentkezik, amely jellegzetesen száraz. Mivel a hörgőszűkület a kilégzés nehezítettségéhez vezet, a betegeknél a szapora légzés mellett kifejezetten megnyúlik a kilégzési idő. A rohamok kezdetén, vagy enyhe roham esetén a tüdők felett még csak sztetoszkóppal hallható a sípoló hang, súlyos rohamokban azonban már a betegek saját maguk is észlelik.

A roham alatt az asztmások többnyire inkább ülő helyzetben érzik jobban magukat. Ebben a testhelyzetben - légzési izmaikat megfeszítve - próbálnak levegőt venni. Gyakran támaszkodva ülnek, mivel így légzési segédizmaik (nyakizmok, bizonyos vállövi izmok) segítségével könnyebben lélegeznek. Főleg a vékonyabb testalkatú betegeknél látható, hogy a bordaközi izmok belégzés közben erősen behúzódnak. A betegek tekintete riadt, szenvedő, bőrük szürkés-sápadt, hideg, verejtékes. Ha a betegek állapota - a kifáradás miatt - tovább súlyosbodik, akkor a légzés még szaporábbá, felületesebbé válik, a bőr színe szürkül. Később az ajkak szürkesége, elkékülése is megfigyelhető. Az oxigén hiánya és a széndioxid visszatartása miatt kezdetben fokozott ingerlékenység, majd később tudatzavar, eszméletvesztés is felléphet. A beteg légzésének romlásával egyidőben a tüdők felett hallható eltérések intenzitása is csökken, a legsúlyosabb állapotú betegek tüdeje felett már nem hallható sípolás.

Az akut roham alatt egyszerű fizikális vizsgálattal az orvos megállapítja az asztma diagnózisát. Ha a beteg rossz általános állapotú, akkor vérgáz-analízisre van szükség. E vizsgálat során a vér oxigén- és széndioxid-tartalmát határozzák meg. Előfordulhat, hogy a mellkasi röntgenfelvételen nem látszik kóros elváltozás, de finom eltérések, amely a hörgőgyulladásra utalnak, általában láthatók.

Az ismert asztmás betegek állapotfelmérése érdekében, rohammentes időszakban légzésfunkciós vizsgálatokat lehet végezni. A légzésfunkciós vizsgálat során a kilélegzett levegő áramlásának a sebességét, illetve térfogatát mérik. A beteg orrára egy csipeszt helyeznek fel, így csak szájon át tud lélegezni, majd egy mély belégzést követően a szájába vett csövön keresztül, amelyben a mérőeszköz található, fújja ki a levegőt. A mérések alapján lehet következtetni a hörgőszűkület fokára. A vizsgálatot általában nyugalomban, terhelés után, illetve hörgőtágító adását követően végzik. A vizsgálat a beteg együttműködését igényli, ezért gyermeknél csak 5-6 éves kor után végezhető.

Az allergiás eredetű asztmánál fontos a kiváltó allergének ismerete. Azonosításuk bőrteszttel végezhető. Ilyenkor kis felszíni karcolásokat ejtenek az alkar bőrén, majd az allergének kivonatát cseppentik a bőrre, és a kiváltott bőrreakciót mérik.

Kezelése

A betegség kezelése több lépcsőből áll. A terápia során alkalmazott inhalációs (belélegezendő), hörgőtágító készítmények az akut roham alatt a hörgőfalban lévő simaizmokat ellazítják, és csökkentik ezáltal a hörgők szűkületét. Tartós szedésük nem szükséges, mivel a rohamok megelőzésében nincs szerepük.

Léteznek gyulladáscsökkentő hatású, kortikoszteroid-tartalmú készítmények, melyek néhány hét alatt fejtik ki hatásukat. Tartós alkalmazásukkal a rohamok kialakulásának előfordulása csökkenthető.

Az akut roham alatt a hörgőtágító gyógyszerek ismételt adásával lehet a panaszokat csökkenteni. Amennyiben a gyógyszer bevételét követő 10 perc múlva sem szűnnek meg a tünetek, a gyógyszer újabb adagja vehető be. A nehézléggzés további fennállása esetén feltétlenül hívjunk orvost! A segítség megérkezésig próbáljunk nyugodtan mélyeket belélegezni, lehetőleg ülő helyzetben, mert ez csökkenti a légzési munkát. A felületes, kapkodó légzés a tüneteket csak rontja. Rosszul lévő gyermeket igyekezzünk megnyugtatni, illetve megmutatni neki a helyes légzési módot. Hideg, párás időben enyhítheti a tüneteket az ablak nyitása, azonban a tavaszi-nyári hónapokban, amikor a pollen-koncentráció magas, az ablakok kinyitását követően tovább romolhatnak a pollenallergia tünetei.

Megelőzése

A betegség megelőzésében fontos, hogy már enyhe tünet esetén is megfelelő kezelésben részesüljenek a betegek. A légutak gyulladását csökkentő szerek az úgynevezett megelőző szerek, melyek folyamatos szedése szükséges, még a tünetmentes időszakban is. E gyógyszerek adagolásának mindig a kezelőorvos utasítása szerint kell történnie. Fontos tudni, hogy a megfelelő életmód az asztmás betegek életminőségét jelentősen javítja, a rohamok gyakoriságát mérsékli. Az életmód kialakítása során a kiváltó tényezők ismerete és azok kerülése a legelső lépés. Fontos továbbá az egészséges, vitamindús táplálkozás, a dohányzás kerülése. Ma már tudjuk, hogy a személyre szabott, az érintett által még tolerálható testmozgás végzése, a túlsúly kialakulásának megelőzése is kiemelt jelentőségű az asztmás tünetek enyhítésében.

Krupp (laryngitis)

Megnevezésének szinonímái:

• Croupous laryngitis
• Chorditis vocalis inferior
• Laryngitis subglottica
• Pseudocroup
• Akut laryngotrachealis stenosis
• Spasticus croup
• Acute obstructive laryngitis [croup]
• Pszeudokrupp
• Subglottic laryngitis

Gyakoribb panaszok, tünetek:

Hirtelen emelkedő láz; elmélyülő, rekedt hang; kékes-lila, hűvös, nyirkos tapintású bőr; fokozottan mozgó orrszárnyak légvételnél; nincs hangja; szív és légzési panaszok; hajnalban jelentkező nehézlégzés; éjszakai nehézlégzéses periódusok; köhögési inger; kínzó, száraz, improduktív köhögés; köhögési roham; ugató köhögés; szapora szívverés; fullad; kapkodó, szapora légvétel.

Tekintse meg bemutató filmünket

A betegség lefolyása:

A betegség kisgyermekeken, leggyakrabban 1 és 5 éves kor között fordul elő. Általában meghűléses betegségekkel együtt, vagy azokat követve alakul ki. Rizikótényezőnek számít a gyakori, visszatérő rhinitis, az orrlégzést akadályozó megnagyobbodott orrmandulák, passzív dohányzás.

A gyulladás a gége hangszalag alatti területén jelentkezik, melynek nyálkahártyája igen laza és fokozott oedemakészséggel rendelkezik. A gyulladás kifejlődésekor ezen terület nagyfokú duzzanata alakul ki, mely legtöbbször a hangszalagok alsó felszínére is kiterjed. A panaszok általában a hajnali órákban, hirtelen alakulnak ki. A duzzanat miatt nagyfokú belégzési nehézség (inspiratorikus stridor) alakul ki, mely jól hallható stridort (hangos légzés) okoz, emellett a beteg erősen dyspnoés (nehezített légzés, fulladás).

A légzési nehezítettség mellé száraz, ugató-húzó köhögés társul, melynek hangja igen jellegzetes és hátterében a duzzadt hangszalagok kezdeti összefekvése áll, ez okozza a rekedtes köhögést. A köhögés egyre fokozódik és fuldoklóvá válhat. Emiatt erős félelem alakul ki. Az erőltetettt belégzés miatt jól láthatóan behúzódik a jugulum, az intercostalis, valamint a substernalis régió. A dyspnoe miatt a beteg cyanoticus, jellegzetes szájkörüli sápadtsággal. A szoba hőmérséklete 20-21C legyen, melegebb levegő rontja a beteg állapotát. Hajnalban a friss levegő, az ablak kinyitása meglepő jó és gyors hatású lehet.

Diphtériára emlékeztető elváltozás jelentkezik, (gége szűkűlet összes következményével), de itt nincs a gégén fibrines lepedék, "csak" odema, ezért hívják pseudo (ál-) kruppnak.

Fontos a mielőbbi kórházi kezelés a légutak megfelelő biztosítása érdekében. Folyadékpótlás, gyulladás- és oedemacsökkentők adása, a szteroidok hatása nagyon jó. Előfordul, hogy intubációra sor kerül, az utóbbi időben tracheotomia nagyon ritka. Antibiotikum adásra szintén ritkán kerül sor. Köhögéscsillapítók valamint a légzést nem deprimáló nyugtatók adása. Szükség esetén oxigén adása.

COPD

Megnevezésének szinonímái:

• Chronic Obstructive Pulmonary Disease (COPD)
• Krónikus obstruktív tüdőbetegség (KOLB)
• Krónikus aspecifikus légúti betegség (KALB)

Mi a COPD?

A betegség a légutak beszűkülésével, a tüdő szövetének ritkulásával, ezáltal a tüdő teljesítményének meredek leromlásával jár, s végül sok esetben halállal végződik. Szemben azonban az asztmával, a COPD esetében a légutak beszűkülése csak részben vagy egyáltalán nem visszafordítható. Mivel az emberek többsége semmit nem tud a betegségről, általában már csak késői fázisban fordulnak orvoshoz.

Tekintse meg bemutató filmünket

Magyarország ezen a területen is vezet: Európában a lakosság számához viszonyítva nálunk halnak meg a legtöbben COPD-ben (2003-ban 2721 halálozás, ötödik vezető halálok). A tüdőgyógyászati hálózatban nyilvántartott, kezelésben részesülő páciensek száma mindössze hatvankétezer körüli (ennek 55%-a férfi, és a nemi arány fokozatosan kiegyenlítődik), ám a becslések szerint a betegek valódi száma ennek körülbelül tízszerese. Évente 4-6 ezerrel nő a bejelentett COPD-sek száma.

Kockázati tényezők és tünetek

A COPD kialakulásának pontos mechanizmusát még nem ismerik. A betegség több gén és környezeti tényező kölcsönhatása következtében alakul ki. A COPD jól példázza azt, hogy a gének általában nem sorsszerűséget jelentenek, csak hajlamosítanak valamire (például egy betegségre), és a genetikai program aktiválásához külső tényező is szükséges.

Tény ugyanis, hogy a COPD-ben szenvedő betegek többsége - mintegy 90 százaléka - dohányos. A betegség a dohányosok körülbelül 20%-ánál, tehát valószínűleg a genetikai szempontból a betegségre hajlamos egyéneknél jelentkezik, általában 40 éves kor felett. A dohányfüst káros összetevői az évek folyamán a tüdő krónikus gyulladását okozzák. Ennek következtében krónikus köhögés, fokozott váladékképződés, majd egyre súlyosbodó nehézlégzés, fokozódó légszomj alakul ki. Végül a tüdő nem képes a szervezet oxigénellátását biztosítani, a betegség utolsó stádiumában folyamatos otthoni oxigénterápia válik szükségessé.

Az első tüneteket rendszerint a főleg ébredés utáni órákban jelentkező krónikus köhögés és fokozott váladékképződés jelenti. A legtöbb beteg ezekkel a kezdeti, kisebb közérzeti problémát okozó tünetekkel még nem, csak a később kialakuló nehézlégzéssel fordul orvoshoz. Az eleinte kizárólag fizikai terhelésre fellépő légszomj az évek folyamán, a tüdő működésének folyamatos romlásával arányosan súlyosbodik, ami az érintett betegek életminőségének és életkilátásainak nagymértékű romlásához vezet.

A betegségben szenvedő körülbelül 10%-nyi nem dohányzó páciens főleg a passzív dohányosok, illetve a fokozottan szennyezett levegőjű munkahelyeken dolgozók közül kerül ki.

Megelőzés és korai diagnózis

A COPD nem csupán abban hasonlít a tüdőrákhoz, hogy a betegek túlnyomó része dohányos, hanem abban is, hogy a dohányzás elkerülésével, illetve időben történő abbahagyásával a megbetegedések és a halálesetek túlnyomó többsége megelőzhető lenne.

A korai stádiumban felismert COPD - ha vissza nem is fordítható - de még megál- lítható. Fontos hangsúlyozni: a betegség egy egyszerű légzésfunkciós méréssel megállapítható (ez egyetlen fújást jelent egy műszerbe).

A tüdőgyógyászok talán legfontosabb üzenete: aki észleli magán a fenti tüneteket, illetve aki szűrési céllal szeretné megelőzni a betegséget, jelentkezzen valamelyik tüdőgondozóban, ahol kérheti a légzésfunkciós mérést (ezt a társadalombiztosítással rendelkezőknek díjmentesen elvégzik).

Kezelés

A gyógyszeres terápia a betegség súlyosságától függ, és hörgőtágító hatású gyógyszerek, valamint gyulladáscsökkentők rendszeres belélegzéséből áll (a COPD-gyógyszerek többsége az asztmában is használt gyógyszer, bár az utóbbi években megjelentek speciálisan a COPD kezeléséhez alkalmazott hatóanyagok is).

A tüdőfunkció csökkenése nemdohányzóknál, a dohányzást abbahagyóknál és dohányosoknál

(FEV1: az erőltetett kilégzési vitálkapacitás első másodpercre eső része.)

Ismét hangsúlyozni kell: a betegség előrehaladását jelenleg kizárólag a dohányzás elhagyása fékezi. Ezt igen szemléletesen érzékelteti az alábbi ábra, amely egy dohányos és egy nemdohányzó tüdőfunkciójának csökkenését hasonlítja össze. Látható, hogy a dohányosban a tüdőfunkció sokkal meredekebben csökken, ami rövidebb élettartamhoz vezet. A jó hír a harmadik görbe: a dohányzás elhagyása (még viszonylag késői életkorban is) csökkenti a tüdő teljesítményének romlását, aminek meredeksége ezután a nemdohányzókéhoz lesz hasonló. Természetesen minél korábban történik meg a dohányzás elhagyása, annál kisebb a betegség kialakulásának esélye.