Mi az inhalátor?

Az inhalátor az a készülék, melynek segítségével por vagy aeroszol formájában a gyógyszert a szervezetbe juttatjuk.

Az inhalátorok fajtái

• hajtógázzal működő, adagolószelepes inhaláló készülékek
• porinhaláló készülékek
• gépi porlasztók (sűrített levegővel vagy ultrahanggal működnek)

Az egyes inhalátor típusok nem hasonlíthatók össze egymással, nem helyettesítik egymást, hiszen eltérő célból készültek. Az adagolószelepes és a porinhaláló készülékek az adott gyógyszer bevitelére készültek, a gyógyszerek hatása az esetek többségében azonnali. A gépi porlasztók ezzel szemben bármilyen inhalálható gyógyszer bevitelére alkalmasak, valamint porlasztható velük fiziológiás sóoldat, vagy Salvus víz is. Az inhalálható gyógyszerek hatásmechanizmusa is sok esetben eltérő lehet. Elsősorban fenntartó kezelésre alkalmazhatóak.

Hajtógázzal működő, adagolószelepes inhaláló készülékek

3 fő alkotórészből állnak: palackból, adagolószelepből, és szájrészbôl. Az adagoló szelep biztosítja, hogy használatkor mindig ugyanakkora dózis szabaduljon fel.

A gyógyszer kiáramlását a tartályban lévô nyomás és a környezeti levegô nyomása közötti különbség hozza létre.

A palackban található a gyógyszer, hajtógáz (freon), egy vagy több felületaktív szer az aeroszolképződéshez, kenôanyag az adagolószelep megfelelô működéséhez, valamint tartósítószer.

Megfelelő használat mellett körülbelül a gyógyszer 15 százaléka jut le a légutakba. A maradék 80-85 százalék a garatra csapódik le, valamint szétterül a szájnyálkahártyán. Innen a gyomorba jut, és felszívódva fejti ki az egész szervezetre kiterjedő hatásait, mellékhatásait. Az inhalációs szteroidok emellett a szájüregben és a garatban gombásodást okozhatnak. Mindezek megelôzésére minden használat után alapos szájöblítés és gargarizálás szükséges.

Kiegészítő toldalék (spacer) alkalmazásával a típus hátrányai jelentősen csökkenthetők, kevesebb koordinációt igényel az inhaláció, nő a terápia szempontjából fontos méretű szemcsék aránya, csökken a garatban lerakódott mennyiség, stb. A nagyobb térfogatú toldalékok hatásosabbak. Hátrányuk éppen a méretükből fakad, a beteg nehezebben tudja magával vinni.

Porinhalátorok (turbuhaler)

A porinhaláló készülékek legnagyobb előnye, hogy nem igényelnek olyan összhangot a belégzés során mint az adagolószelepes aeroszolok. Az alkalmazásukat könnyű megtanulni, és megtanítani is. A gyógyszert por alakban tartalmazzák. Hajtóerejüket a beteg belégzése szolgáltatja, hajtógáztól mentesek. Csakúgy mint az adagolószelepes inhalációs készülékek kisméretűek és hordozhatóak. További előnyük, hogy a még rendelkezésre álló gyógyszer mennyisége jól ellenôrizhetô. Hatékonyságuk általában függ a beteg belégzési erejétôl. Mellékhatásaik közül megemlítendő a por légutakra gyakorolt direkt hatása miatt időnként kialakuló köhögés.

A porinhaláló készülékek közül a Turbuhaler alacsony belégzési csúcsáramlás mellett is hatásos. A keletkezett porfelhô aerodinamikailag igen stabil, a részecskék sebessége igazodik a beteg belégzési áramlásához. Irodalmi adatok szerint a Turbuhaler segítségével elérhető depozíció százalékos aránya a tüdôben a 30 százalék körüli értéket is elérheti, míg a többi porinhalátorral ez az érték 10-20 százalék közötti. Csakúgy mint az adagolószelepes aeroszolok esetén, a porinhalátorok használata után is szájöblítés és gargarizálás szükséges a lokális szájüregi, és a felszívódó gyógyszerek okozta egész szervezetre kiterjedő mellékhatások kivédésére.

Gépi porlasztók

Előnyük az egyszerű inhalációs technika, amelyet könnyű elsajátítani. A gépi porlasztókészülékekben többféle gyógyszer is vegyíthető egyszerre. További előnyük, hogy alkalmazásuk során a porlasztott gyógyszerhez oxigén is adható. Hátrányuk a nagyobb méret és az elektromos csatlakozás igénye, így használatuk helyhez kötött. (Kivétel az egyes ultrahangos készülékek melyek akkumulátorról is működnek.)

A depozíció tekintetében az adagolószelepes aeroszolokhoz képest a legnagyobb eltérést a garatban lerakódó gyógyszer mennyisége jelenti. Míg porlasztó készüléknél ez 12 százalék körüli, addig adagolószelepes készüléknél közel 80 százalékos.

Az aeroszol képzés alapján két csoportba sorolhatók:

• kompresszoros inhalátorok
• ultrahangos inhalátorok

Kompresszoros inhalátorok

Ennél az inhalátor típusnál az aeroszol képzés a Bernulli effektus alapján történik. Egy kompresszor sűrített levegőt állít elő, ami egy fúvókán keresztül kiáramlik. A nagy sebességű levegő nyomáscsökkenést okoz, ami felszívja a gyógyszert, és elporlasztja.

A keletkező aerosolt a porlasztást végző levegő nyomja ki.

A szemcsék mérete és mennyisége az alkalmazott nyomástól, és az áramlás sebességétől függ.

Porlasztási teljesítmény (típustól függően) 0,18 - 0,3 ml/perc.

Előnye: Alacsony ár, alacsony üzemeltetési költség.

Hátránya: Kis porlasztási teljesítmény, nagy méret, nagy súly, zajos.

Ultrahangos inhalátorok

Ez az inhalátor típus az aerosolt egy nagyfrekvenciával rezgő kerámia segítségével képzi. A kerámia által keltett rezgés a közvetítő folyadékon áthaladva a porlasztandó gyógyszert apró részekre robbantja szét. A keletkező szemcsék mérete kizárólag az alkalmazott frekvenciától függ.

A keletkező aerosolt - ha szükséges - egy külön ventillátor nyomja ki.

Porlasztási teljesítmény (típustól függően) 0,6 - 1 ml/perc.

Előnye: Nagy porlasztási teljesítmény, ideális szemcseméret, kis súly és méret, szinte hangtalan működés.

Hátránya: Magasabb ár, magasabb üzemeltetési költség (gyógyszerporlasztó betét elhasználódás).